A piac alapvető feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a fogyasztók és a termelők között, összehangolja a társadalom szükségleteit és a termelést, megteremtse a gazdasági egyensúlyt.

A piacokon mindenki eleve kettős szerepben van jelen. Egyrészt mindenki vevő, hiszen a szükségleteinek kielégítéséhez szükséges javakat és szolgáltatásokat a piacon kell beszereznie. Másrészt mindenki eladó. Van, aki termékeit, szolgáltatásait értékesíti, más munkaerejét, ismét mások tőkéjüket,megtakarításaikat, hogy jövedelemhez jussanak.

A piac a tényleges és potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszere, melynek legfőbb tényezői: a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem. A piac olyan eljárás, amelynek révén a vevők és az eladók     kölcsönhatásba lépnek egymással, hogy meghatározzák az illető jószág árát és mennyiségét.

Piaci mechanizmus: a gazdaságszervezés olyan formája, amelyben az egyes fogyasztók és az üzleti szervezetek a piacokon keresztül lépnek kölcsönhatásba egymással, hogy megoldják a gazdaságszervezés három központi problémáját:
Mit?,  Hogyan?,  Kinek?

A tiszta piacgazdaság mechanizmusa

Az ún. tiszta piacgazdaságban a gazdasági szereplők működési mechanizmusának a Mit? (mely javakat, szolgáltatásokat), Hogyan? (hogyan használjuk fel, kombináljuk az erőforrásokat a termelésben/szolgáltatásban), Kinek? (milyen elosztásban kell termelni a javakat) kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozása egy önszabályozó rendszer keretében megy végbe, amelyben a feltételezések szerint a „piaci automatizmusok” szabályozzák a gazdaságot. A Kinek? Kérdéskört a háztartások képviselik, a Mit? és Hogyan? Kérdéseket a vállalkozók (vállalatok).

A Mit? (mennyit?) kérdésre a vállalkozók a fogyasztók „pénzbeli” szavazatai („fizetőképes kereslete”) és a termelési tényezőkért fizetett költségek alapján válaszolnak, vagy a Mit? kérdésre adandó válaszok a Kinek? és a Hogyan? kérdésre adott válaszokból erednek és viszont.

Látható, hogy a piaci mechanizmusokban a javak és szolgáltatások (mint reáltényezők) és ezek pénzügyi kifejezési formái (árak, költségek, jövedelmek) az információk hordozói.

A piacon derül ki, hogy a vállalkozás termékei-szolgáltatásai milyen feltételekkel realizálhatók.

A modern piacgazdaságokban a piacokon, a fogyasztók és a vállalkozók mellett megjelenik egy harmadik szereplő, az állam. Aktív jelenléte a spontán piaci folyamatoknak bizonyos szabályozottságot kölcsönöz.

A modern gazdaságokban az önszabályozó (piaci) koordináció és a bürokratikus koordináció a két alapforma, közöttük lényeges tartalmi különb-ségek mutathatók ki.

A piaci koordináció esetén a piacnak két szereplője van: az eladó és a vevő, s közöttük kizárólag áru- és pénzviszonyok közvetítenek. A piaci résztvevők maguk alakítják ki magatartási normáikat, ezért ezt a piacot normateremtőnek is nevezzük. A résztvevők autonóm szereplők, az egyensúly a piac önmozgásán keresztül jön létre. A résztvevők gazdasági előnyt csak piaci versennyel érhetnek el.

A bürokratikus koordináció esetén a piac két alapszereplője közé belép a koordinátor, aki utasítással, rendelettel stb. helyettesíti a piacot. Ilyenkor nem szükségszerű az áru és pénzviszonyok jelenléte, a szereplők érdekeltsége nem a profitorientációhoz kapcsolódik. A piaci szereplők nem autonómok, piaci magatartásukat, viselkedési szabályaikat a koordinátor által kiadott normák képezik, ezért ezt a képződményt normaelfogadó piacnak is hívjuk. A piaci szereplők előnyszerzés céljából úgynevezett adminisztratív versenyt folytatnak, azaz a főhatóság jóindulatának elnyerésén múlik piaci sikerük. A piac önmozgását a koordinátor elő-, utó és menetközbeni szabályozásra váltja fel.